2010. szeptember 29., szerda

Életem keserű kezdetének édes folytatása...

Kedves Blog Olvasó!

Már régóta készülök ezt a történetet elmesélni, mert mindenki számára tanúlságos lehet.
Tanulhatunk belőle pozitív gondolkodást, példát vehetünk kitartásból, hitből és hogy soha nem szabad feladni, mindenre van megoldás.

Mesébe illő történet, már az is, ahogy megismerkedtünk Erikával.
Volt akkoriban egy különleges szerelem az életemben - Erika az Ő rokona, innen az ismeretség - ami szintén hihetetlen sztori, ahogy kezdődött, és ahogy vége lett.
De ez egy újabb bejegyzés témája lesz. Mert én is sokat köszönhetek neki, hogy akkor meggyógyultam egy komoly betegségből,
és úgy tűnik Erika is ennek a szerelemnek köszönheti a gyógyulását, mert ha mi nem ismerjük meg egymást Lalival, akkor valószínű, sosem találkozok Erikával. :-)

A történet olvasásához ajánlanék egy csodálatos zenét, mely még mélyebbé teszi a történetet!



Életem keserű kezdetének édes folytatása...

Másfél éves koromban kezdődött az ízületi betegségem, egy felsőlégúti megbetegedés során alakult ki. Először a ceglédi Toldy kórházba vittek, majd a Heim Pál Gyermekklinikán vizsgáltak meg, ahol még nem kaptam szteroidokat. Végül az ORFI-ba kerülésem előtt megnövekedtek gyulladásos panaszaim. Begyulladtak ízületeim, melyeket már alig tudtam mozgatni a nagyfokú fájdalmak miatt... Az ORFI-ban szteroidokat szedettek velem: Medrolt, ill. Prednisolont.... Ezeket 1994-2002-ig szedtem nagy dózisban. 1999-ben feküdtem be újra a kórházba, ahol egyre nagyobb aktivitást diagnosztizáltak. A térdemben a folyadékgyülem, a nyakamban a fájdalmak, az ujjaimban a karomállás csak fokozódott, ill. sokízületi gyulladás révén minden ízületi pontomban a sajgó gyötrelem, bemerevedése testemnek, és a kínok kínja, amit ezalatt át kellet, hogy éljek...

A kórházba 1-2 év kihagyással mindig bekerültem, és szedtem a májenzimeimet emelő hormontartalmú mérgeket....Ezeknek minden mellékhatását elszenvedtem, égett az arcom, szinte tüzelt olyan piros lett tőle. Az ízületeim sokszor ugyanúgy sajogtak, étvágyam nem igazán volt a hányinger miatt. A gyógyszerek viszont felfújtak, és eltorzították mindenemet... Ez így ment egészen 2002-ig, amikor ugyanis édesanyám elkezdte csökkenteni a nagy adagokat kis adagra, majd sikerült elhagynunk a legerősebb szereket. Most Methotrexátot szedek kis dózisban. Sok segítő kéz nyúlt felénk, de nem járt sikerrel egyik sem. Nem vált be a homeopátia, a masszázsok, és a drága bioptron készülékek sem.

2007-2008-ban a változó iskolai körülmények, magam elhanyagolása még több szenvedést hozott. Olyannyira, hogy még a zebrán közlekedés sem volt könnyű. Alig tudtam járni, a sofőrök türelmetlen lévén csak azt vették figyelembe, hogy egy fiatal lány vagyok, azt sajnos már nem, hogy beteg...Ekkor a mátraderecskei gyógygázfürdő hozott annyi javulást, hogy a térdeimet nem kellett lecsapolni folyton, mint az előtt.


Benjamin Franklin bölcsen ekképpen szólt:
,,Mindenki szeretne hosszú életet, de senki nem szeretne megöregedni."


Mindig úgy véltem, hogy a megöregedést ezek után már nem nehéz elképzelni. Ma már ezen csak nevetek. 2010 tavaszán nem csak a természet újult meg, hanem én magam is. Egyik kedves ismerősömmel kerestük fel Tósa Tímeát, aki először a biorezonancia elvén működő SCIO gép segítségével sejtjeim mélységéig hatolva felmérte egészségi állapotomat, ami igen-igen megviselt volt a sok gyógyszer után. A gép sejtszinten 45 évesnek nézett, a 17 helyett.  Mivel az orvosok mindig csak a gyulladást, a tünetet kezelték, mi megpróbáltuk az okokat megkeresni. Találtunk is sok érdekességet: oltóanyag, nehézfém, különböző baktériumok a szervezetemben és ízületeimben. Elkezdtük kitisztítani a betegségem kiváltó okait a biorezonancia segítségével, és különböző gyógynövényekkel, mint pl. feketedió kivonat, kókuszvíz, Msm-gél és kapszula, és a bélrendszeremnek folyamatos probiotikum kúra, mert a gyógyszerek teljesen tönkre tették a bélflórát, a felszívódást. Megbeszéltük hogyan táplálkozzak, hogy mennyire fontos a sok folyadék a szervezetemnek. A sejtjeim nagyon jól reagáltak a kúrára, 3-4 hét Tímeával való megismerkedésem után pozitív irányba lendült életem. Főorvosom szerint stagnál betegségem, ami azt jelentheti ha elég kitartó vagyok ennél biztosan nem lesz rosszabb, sőt bízok a javulásban. A betegség megtanított bízni, hinni kaptam tőle nagy élettapasztalatot. Kialakult bennem egyfajta optimista hozzáállás. Joviális természetű ember lett belőlem, aki néha talán többet kibír, mint kortársai.

Tímeának sokat köszönhetek. Hálás vagyok neki önzetlen angyali segítségéért, hiszen több vágyam is valóra vált. Köztük az is, hogy a korosztályomhoz illően én is önfeledten szórakozhassak. Tulajdonképpen a másik az volt, hogy a lépéseimet fájdalommentesen élvezhessem. Nem csak ez vált valóra, hanem a magassarkú cipőben való kényelmes tipegés is.  Persze szükséges a napi tornázás, az egészséges életmód a megfelelő életszínvonal tartásához. Ez Tímea nélkül nem sikerült volna, ő adta meg nekem a kezdő lökést, elindított engem a jó út felé, és fogja kezem ezen az úton!

“Elégedettség. Senki se gondolná, de az elégedettség egyenlő a boldogsággal. Aki elégedett, az boldog is. Mit jelent elégedettnek lenni? Azt jelenti, hogy elég az, ami van, és amim van. Nem akarok többet az élettől, csak annyit, amennyit éppen ad vagy netalán elvesz. Az elégedettség hálát is jelent. Aki nem elégedett, az hálás sem tud lenni.”
(Miroslaw Putnek)

Erika megható szavai után nehéz még valamit is hozzátennem a történethez. Egy életvidám, gyönyörű lány, aki az élettől nagy feladatot kapott. Talán éppen a betegségén keresztül fog tudni segíteni sok más sorstársának, akik még a fájdalomtól nem tudnak mosolyogni. Tisztelem a kitartásáért, és az erőért, ami benne van. Már többször sikerült könnyeket csalnia a szemembe, mikor ilyen üzeneteket kapok tőle:

„ Szia Timi! Nagyon jól ébredtem ma, semmi fájdalom, jó a közérzetem. Csütörtökön a doki fogadkozott a természetes gyógymód ellen, de annyira megértett furcsa mód, hogy nem erőltette a biológiai terápiát. Sőt meg is dicsért, hogy fitten vannak tartva az ízületeim, jól tartom az állapotomat. Úgy megörültem, mert ennyire még nem volt megelégedve…”

„Ma kaptam meg a vérképemet és alacsony 1,6-os a reumafaktor értékem, decemberben 16-os volt. A süllyedés 10, decemberben 18 volt. Nagyon örülök, hogy így elkezdtem javulni! Köszönök mindent!”

„Képzeld voltam shoppingolni Tesómmal a hétvégén, és magas sarkú cipőben, fájdalom nélkül bírtam egész nap! Köszönöm! ”

Nagyon szívesen Erika! Szívből örülök, hogy megismertelek, és tudtam segíteni, fogom a kezed, amíg teljesen meg nem gyógyulsz!

Kívánunk Mindenkinek szép vidám napokat, jó egészséget, és hogy tudjanak olyan jókat nevetni, mint mi szoktunk együtt…
Remélem, sok embernek tudunk segíteni így együtt, akik hasonló problémával küzdenek!



Köszönöm, hogy elolvastad ezt a szívszorító történetet, melynek happy and a vége, nem fűznék hozzá semmiféle körítést, mert nincsen rá szükség, akit megérint ez a történet, az úgy is tudja mit kell tennie!

Csodálatos szép napot kívánok mindenkinek!